Térdízületi kopás

A térdfájdalom okai

Fiatalabbak esetében a térdfájás jellemzően sérülés vagy nyálkatömlő-gyulladás következménye, amely általában sportolás vagy más fizikai igénybevétel kapcsán alakul ki.  A 40 éves kor felett jelentkező fájdalom oka leggyakrabban az ízületek kopása, elhasználódása, vagyis az osteoarthritis, más néven degenerativ arthritis.  Ez a probléma az ízületi porcok állapotromlásának végső és fájdalmas eredménye. Ez a porc ugyanis "bélésként" működik a csontok között, tehát ha elvékonyodik, a csontok dörzsölik az ízületek szélét, amely fájdalomérző idegvégződésekkel bőven ellátott terület.  Bár mindenkinél előfordulhat, az osteoarthritis mégis azoknál alakul ki korábban, akik régebben atletizáltak, és fiatalabb korukban térdsérülést szenvedtek. A korai tünetek közé tartozik a fájdalom, és a reggeli vagy fizikai megterhelést követően jelentkező merevség, ami általában egy órán belül oldódik.
A porc nem építhető vissza
Az ízületben az ízületi vagy ún. üvegporc (hyalinporc) a sejtjei gyakorlatilag képtelenek az osztódásra. A tudomány jelen állása mellett, tömege akkor éri el a maximumát, amikor befejeződik a növekedése. Innentől kezdve már csak csökkenni tud. Bár a reklámok azt sugallják, hogy a porcerősítő szerek (például a glükozamin és a kondroitin -szulfat) képesek porcot képezni, valójában az a szerepük, hogy a meglevő porcsejteket erősítsék – ami valóban nagyon fontos. Ugyanakkor további osztódásra nem tudják bírni őket. Tehát ha beindult a porckopás folyamata, az életmódváltás mindenféleképpen szükséges, hiszen a testsúly normalizálása, a megfelelő mozgásprogram és a tablettás kezelések is befolyásolják a porc állapotát. Ezen kívül egyrészt meg kell óvni a maradék állományt, másrészt hatékonyan kell csillapítani a kialakult fájdalmat.

Porcleválás

Miért szakad el a porc?

A gyűrűporcok (meniscus) nagy C betű alakú rugalmas rostos elemek, amelyek kiegyenlítik az combcsont és a sípcsont felszíne közötti hézagokat, biztosítják azok szabad, csúszva gördülő mozgását és rugalmasan követik az egyenetlen talaj és kisebb térdízületi megingások okozta elmozdulásukat. Előfordul, hogy terhelés alatt ezek a torziós, vagy feszítő oldalirányú elmozdulások erőteljesebbek mit a rostos porc rugalmassága, így a gyűrűporc szakad.
Ennek tünete általában a fájdalom, de előfordul, hogy a beteg csak a térde roppanását érzi. Jelentkezhet térdduzzanat, néha járásképtelenség, esetleg a térd elakadása. Az akut tünetek a legtöbb esetben pihentetés, jegelés és gyulladáscsökkentő hatására gyorsan mérséklődnek, a térdfájdalom enyhül, a duzzanat és sántítás akár teljesen megszűnik. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a gyűrűporc szakadása soha nem gyógyul meg, a szakadt darabka mindvégig különálló marad. Ezért lehet szükséges a műtét, amely vagy a szakadt terület visszavarrását jelenti (ha a baleset után közvetlenül kerül sor a beavatkozásra), vagy a legtöbb esetben a sérült meniscus kisebb nagyobb részének eltávolítását. A műtétet mindkét esetben 2-3, egészen kicsi metszésből ún. arthroscopos módszerrel végzik. A gyógyulás gyors és az esetek túlnyomó többségében teljes. A rehabilitációs időszakot követően (kb. 3 hónap után) a beteg térde újra terhelhető, sportolás folytatható.  

Sportsérülések

A térd különösen sérülékeny

Tény, hogy a rendszeres edzés testileg-lelkileg egyaránt előnyös, ám mielőtt belevágunk egy izgalmas sportágba, végig kell gondolnunk az adottságainkat, az edzettségi szintünket, sőt akár szakember segítségét is ajánlatos kérni, a komolyabb sérülések megelőzése érdekében. Ha még az ízületeink működésével és a lehetséges veszélyforrásokkal is tisztában vagyunk, könnyebben megelőzhetjük a baleseteket.
 A térdízület sokkal sérülékenyebb, mint gondolnánk. Leggyakoribb a meniszkuszok sérülése, vagyis annak a két „párnának” a szakadása, amelyek a sípcsont és a combcsont közt helyezkednek el, és amelyek egyik legfontosabb feladata az ütközés csillapítása. Ha csak kicsi a területen a szakadás, 3-6 hét alatt magától is meggyógyulhat. Súlyosabb esetben azonban műtétre lehet szükség, amelyet úgynevezett artroszkópiás technikával végeznek, vagyis csupán kis vágásra van szükség. A sporttal összefüggésbe hozható térdfájdalmak közé sorolható a “futótérd”, amely során az inak gyulladása túl sok vagy helytelen futás, síelés vagy kerékpározás következtében alakul ki.
A balesetek megelőzése érdekében végezzünk egyensúly-gyakorlatokat, mint például a csukott szemmel fél lábon állás. Így nem csak a térd körüli szalagokat erősíthetjük, de az agynak azt a képességét is, hogy kontrollálja a test helyzetváltozásait. Hatásos, ha rendszeresen erősítjük a térd körüli izmokat, a combfeszítőt és a combhajlítót. Ugyanakkor a vádlit sem szabad elhanyagolni, mert jelentős rögzítő szerepe van. Különösen röp- és kézilabda, valamint síelés közben ajánlott a fokozott óvatosság.

Térdhajlati ín szakadás

A térdhajlati ín a combcsont alsó végének külső felületéről terjed keresztirányban a térd hátsó részén át, a sípcsont felső végének belső oldalára. Ez az ín akadályozza meg, hogy a lábszár kifelé csavarodjon futás közben. A láb túlzott befelé fordulásakor vagy lejtőn lefelé futáskor fokozott terhelés érheti az ínat, és emiatt elszakadhat.
A szakadás legfőbb tünete a fájdalom és az érzékenység a térd külső részében, különösen lejtőn lefelé futva. A futást a fájdalom megszűnéséig abba kell hagyni, és újrakezdése után még legalább 3 hétig nem szabad lejtőn lefelé futni. Alternatív mozgásformaként szóba jöhet a kerékpározás, ám ha a probléma a láb befelé fordulása miatt alakult ki, ajánlatos lehet orvos által ajánlott, felírt cipőbetéteket és/vagy háromszög alakú éket viselni a hétköznapi és a futócipőben is.

Térdízületi gyulladás

Jellemző tünetek

A térdízületben lévő nyálkatömlő párnázza ki az ízületet, ennek a gyulladása a bursitis, amely jellemzően a sokat térdelő személyeknél (takarítóknál, burkolóknál) alakul ki.  A hirtelen kezdődő tünetek közül a legjellemzőbb a duzzanat, az érzékenység, illetve a fájdalom. Az általánosabb jellegű tünetek (pl. láz, izzadás) nem jellemzőek, leginkább csak bakteriális gennyes gyulladás esetén jelentkeznek. Ha a gyulladás tartósan fennáll, a nyálkatömlő fala megvastagszik, és a benne lévő folyadékot az orvos hullámzónak érezheti.
Diagnosztizálás, kezelése
Mivel a bursitis sem laborvizsgálattal, sem röntgennel nem mutatható ki (kivéve, ha már meszesedik a tömlő fala), a diagnózis elsősorban a panaszokra és esetleg ultrahang vizsgálatra épül.
Ha a gyulladás sérülés miatt alakul ki, a pihentetés, a rögzítés, a jegelés, valamint a gyulladásgáltás és a fájdalomcsillapítás ajánlott, esetleg szóba jöhetnek a helyi szteroid-injekciók. Ha fertőzés okozza a gyulladást, a folyadékgyülem leszívása és antibiotikumos kezelés válhat be. Végső soron felmerülhet a műtét lehetősége is, amelyről – ahogyan minden egyéb terápiáról is – a szakorvos dönthet.

Térdszalag-szakadás   

A térdszalag-szakadás jelei

A térdet az élet során sok baleset érheti. Ilyenkor a térdszalag és a meniscus sérülése következhet be. A leggyakoribb az elülső kereszt-szalag szakadása. Bizonyos mozdulatoknál fordulás közben letapadhat vagy elakadhat a láb, kicsavarodhat a térdízület. Ilyenkor az elülső keresztszalag részlegesen vagy tejesen szakad, ami hasító fájdalommal és duzzadással jár.
Az elülső keresztszalag-szakadás együtt járhat a belső-, ritkábban a külső meniscus szakadásával. Erre utalhat a térd forgatásakor jelentkező hirtelen fájdalom, és elakadás. Sokszor a térd egy hajlított rugalmasan kötött tartásban rögzül. Ha teljesen elszakadnak az oldalszalagok, nagyfokú fájdalom, duzzanat, vérömleny, oldalirányú instabilitás alakulhat ki.
Diagnózis és kezelés
A térdsérüléseknél jellemzően röntgenfelvétel készül, esetleg orvosi javaslatra MRI-, ritkább esetben ultrahang-vizsgálatra is sor kerülhet. Ha a szalagszakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor műtétre kerülhet sor. A műtét utáni rehabilitációs és utókezelő gyógytornával helyreállítható a teljes értékű térdízületi működés.