Bokaízületi kopás

Miért kopik el a porc?

Az ízületi porckopás (artrózis) lényege, az ízületek végeit borító porcok minden látható ok nélküli károsodása. A porc először elvékonyodik, majd a felszíne berepedezik, végül a teljes porcállomány összetöredezik, majd felszívódik. A porc eltűnésével, az ízületi végek csontjai közvetlenül érintkeznek egymással, ami csontfelszínek dörzsölődéséhez és ezáltal csontkárosodáshoz és fájdalomhoz vezet – a bokában is. Az artrózis kialakulásához számos tényező hozzájárulhat, mint a genetika, az elhízás, a megterhelő munka és/vagy sport, az izomgyengeség és az idősödés.
Az artrózis általában lassan alakul ki, sokszor tünetmentesen, de bizonyos panaszokkal számolni kell. Ilyen az ízületi fájdalom, merevség a mozgás során, különösen az elején, duzzadás, az ízület rugalmatlansága.
A fájdalom csökkenthető, az állapot javítható
Egyelőre sajnos nem létezik az artózisra vonatkozó oki terápia, de különböző gyógyszerekkel a fájdalom csökkenthető, és az ízület mozgásképessége javítható. Előrehaladott artrózisban elképzelhető, hogy ízületi protézis beültetésére van szükség, az ízület mozgathatósága érdekében.

Porcsérülés

Az ízületeket érintő, balesetek következtében kialakuló porcsérülések gyakorlatilag a test bármely ízületi porccal borított részét sújthatják, leggyakrabban azonban a nagyízületekben, azon belül is a térd, a csípő, a boka ill. a könyökízületben jelentkeznek. A sérülést követően az adott ízület jellemzően megduzzad, és csak hosszas idő után apad le, bár a későbbiek során terhelés hatására újra jelentkezhet a duzzanat.  Fájdalomcsillapításként  Gyógyszeres fájdalomcsillapítás általában csak mérsékelt hatásfokú. Az ízület terhelése, normál funkciója később sem áll vissza az eredeti szintre. Gyakori az ízületek elakadásának érzése, ízületi zár létrejötte, mely ritka esetben műtét nélkül nem is oldódik.

Kezelési lehetőségek

Fájdalomcsillapításként általában gyógyszeres kezelés jöhet szóba, a tehermentesítés mellett, ami főként jegelést, pihentetést, pólyázást, és felpolcolást jelent. Ha a sérülés gyulladáscsökkentők, porcerősítők szedése mellett is panaszos marad, arthroscopiás műtétre lehet szükség, amely során a kezelés függ a műtét során talált szituációtól, a sérülés kiterjedésétől, annak esetlegesen mindkét oldalon való megjelenésétől.  Ha a fájdalom és a duzzanat elmúlt, szükséges lehet egy megfelelő rehabilitációs tornaprogram az ízület eredeti mozgástartományának visszaállításához. Ehhez feltétlenül szükséges az orvos és a gyógytornász együttműködése.

Talpfájdalom / lúdtalp

A talpfájdalom okai

A talpfájdalomnak számos oka lehet a degeneratív eltérésektől a rossz cipő viseléséig. Mivel a lábat az állás és a járás is erősen megterheli, az egyik legnagyobb rizikófaktor (ebből a szempontból is) a súlytöbblet.
A talpfájdalom egyik leggyakoribb oka az ún. lúdtalp, vagyis a láb haránt- és keresztboltozatának megsüllyedése. A probléma megelőzéseként fontos, hogy a szülők ne próbálják idő előtt felállítani, járásra szoktatni a gyermeket. Ha már kialakult a lúdtalp, erősítheti a talpi izmokat az egyenetlen talajon való járás, és később a speciális talpbetétek viselése.
Fájdalomhoz vezethetnek egyes lábujjdeformitások, mint a nagylábujj elferdülése, az ujjak megváltozott helyzete, a kalapácsujj. Ezek megelőzésében a legfontosabb a megfelelő, kényelmes cipő viselése, ám ha már kialakultak és súlyos problémát okoznak, előfordulhat, hogy csak a műtét segíthet. A talpon a lábujjak kezdeténél gyakran okoz terhelésre fokozódó fájdalmat a rheumatoid arthritisz is, a sarokfájdalom hátterében pedig állhat a sarkantyúnak nevezett csontkinövés. A kezelésről minden esetben szakorvosi vizsgálat után lehet dönteni.

Achilles-ín problémák

Achilles-ín szakadás/gyulladás

Az Achilles-ín szakadása elsősorban a sportolókat, ugrókat, futókat érinti, és jellegéből adódóan azonnali orvosi ellátást igényel. Előfordulhat, hogy az ín begyullad, ilyenkor reggelente tünet lehet a lábszár merevsége, és az Achilles-ín érzékenysége, a duzzanat, valamint a terhelésre jelentkező fájdalom. A gyulladás is gyakran jelentkezik sportolóknál, főként az ín túrerőltetése, a megfelelő bemelegítés hiánya és a nem megfelelő sportcipő miatt. Ok lehet még a hirtelen túlerőltetés.
Diagnózis, kezelés
Az íngyulladás tünetei más betegségekre is utalhatnak, ezért mindenképpen szükséges felkeresni a szakorvost a diagnózis miatt. Ha kiderül, hogy valóban erről van szó, fontos az Achilles-ín pihentetése, a fáslizás, a bokarögzítés, esetleg a fizikoterápia és a gyulladáscsökkentők használata. A sportok közül is csak azok az ajánlatosak, amelyek nem terhelik az ínt, amilyen például az úszás. Súlyos esetben sor kerülhet műtétre is.

Sarokfájdalom

A sarokfájdalom okai

A sarok feladata, hogy biztosítsa a támasztékot a test súlyának, éppen ezért a sarkunk minden egyes lépésünknél komoly behatásnak van kitéve. A szakértők szerint járáskor a testsúly 1.25-szöröse, futáskor a 2.75-szöröse nehezedik a lábunkra. Így már érthető, miért olyan érzékeny és sérülékeny ez a terület.
Az itt jelentkező fájdalmak döntően része mögött mechanikai okok állnak, de meghúzódhat a háttérben arthritis, fertőzések, autoimmun- és neurológiai problémák, trauma, csontritkulás és más csontbetegségek, illetve több szervrendszert érintő betegségek is. A leggyakoribb probléma azonban a talpon átívelő vastag kötőszöveti szalag betegsége, a plantaris fasciitis. Mivel ennek a szalagnak fontos szerepe van a talp izmainak, inainak, és a láb boltozatának a fenntartásában, könnyű túlterhelni. Ilyenkor a normális 2-4 mm vastagságúról akár 6-10 mm-nyire is vastagodhat, ami miatt reggel, valamint hosszabb állás és lépcsőzés következtében fájdalom jelentkezik.
Különösen tinédzsereknél gyakori a sarok ütődései miatt kialakuló fájdalom. Ebben a korban ugyanis még nem teljesen kifejlett a sarokcsont és könnyebben dörzsölődhet a többi csonton. Ehhez hozzájárulnak a túl lapos és kidolgozatlan talpú papucsok, a flip-flopok, valamint a túl korán kezdett magassarkú hordás is.
Mit lehet tenni?
Elsősorban pihentetni kell a lábat, különösen kerülni a futást és a kemény talajon járást. Ajánlatos jeges borogatást helyezni a lábra, de nem közvetlenül a sarokra, valamint lábfej-nyújtó gyakorlatokat végezni. Nagyon fontos a megfelelő cipő kiválasztása sportoláshoz és hétköznapra is, a túl magas és a túl lapos talp is kerülendő, meg lehet próbálni a cipőkben elhelyezhető sarokpárnákat és sarokemelőket is. Ha sportolunk, a megfelelő bemelegítéssel jelentősen csökkenthetjük a sarkat érő terhelés erősségét.
Ha a pihentetés, és a tehermentesítés nem hoz eredményt, szóba jöhet egy nem-szteroidos gyulladáscsökkentő terápia. Amennyiben nincs javulás, meg lehet próbálni 2-3 alkalommal a szteroidos injekciókat, amelyek bár csökkentik a fájdalmat, de a mellékhatások miatt ritkán ismételhetők. A konzervatív terápiák közül a terápiás röntgenbesugárzásnak van időnként jó eredménye, illetve ha szükséges, minimális beavatkozással a fascia részben (30-50 százalékban) leválasztható a sarokcsont- tapadásáról, mely a panaszok lényeges csökkenését eredményezheti.

Mikor forduljunk orvoshoz?

  • ha duzzanat miatt fáj a sarok,
  • ha zsibbad, és nem tudjuk visszafeszíteni a lábfejet, nem tudunk lábujjhegyre emelkedni,
  • ha képtelenek vagyunk a normális járásra,
  • ha nem csak álláskor és járáskor jelentkezik a fájdalom.

Bütyök

A szűk cipő miatt kialakuló jelenség, az öregujj elhajlása, ami a folytonos terhelés, rossz cipőviselet miatt állandósulhat. Ha az 5. ujj alatti ízületet érinti, bütyköcskéről beszélünk.

A cipő hatása az egészségre

Magas sarkú cipő

Ha napi 2-3 órát hordjuk, nem feltétlenül káros a magas sarkú cipő. Mivel jól megdolgoztatja az izomzatot, még mellette is szólhat, hogy javítja az izomtónust. Rövid hordás mellett a medence hátrabillentése előnyös lehet a gerincnek - hosszú távon viszont derékfájdalmat okozhat. Tartós használat esetén azonban több érv szól a magas sarok ellen. Az egyik, hogy a térd ízületekre aránytalanul nagyobb terhelés jut, ezért túlterheléses panaszok alakulhatnak ki, amelyek akár 30-40 éves korban már enyhe vagy középsúlyos kopáshoz, meszesedéshez vezethetnek. A másik veszélyforrás a szűk orr, ami összenyomja a lábujjakat, és így alakulhat ki a kalapácsujj, a bütyök és a lábközépcsont-fájdalom. Az izomzat túlterhelése szintén sokrétű panaszt, fájdalmat okozhat, amelyek jellemzően nem 20-30 éves korban jelennek meg, jóval inkább 40 fölött.

Lapos talpú cipő

A lapos, vékony talpak legfőbb problémája, hogy nincsenek alábélelve, tehát a földdel való ütközés járáskor erősen megterhelik a lábat. Ez hamar megjelenő sarok- és talpfájdalmat eredményez. A puhasarkú papucsok a sarkat nem terhelik túlzottan, de itt is fontos, hogy a talp megfelelő vastagságú legyen. Ha nem ilyen, az érzékeny csonthártya terhelése komoly fájdalomhoz vezethet. A papucs kiválasztásánál szempont lehet még, hogy ne csupán egy egyetlen hajszálvékony pánt tartsa meg a lábat, hanem lehetőleg stabilabb legyen a kiképzés.
Az ideális sarokmagasság bármilyen cipő esetében 3-4 centi.

Edzőcipő

Egészséges lábnak nem jelent gondot az edzőcipő, ha nem egész nap használják. Problémás lábnál azonban jobban kell figyelni, megoldás lehet, ha a cipőből kiszedik az eredeti, nem ortopédiailag kialakított betétet, és kicserélik egy kifejezetten sportoláshoz gyártott betétre. De az adott lábra méretezett, puha betét is jó szolgálatot tehet.

Gördülő talpú cipők

Az alapelv szerint a speciális talpak réteges felépítésűek, a cipők pedig belül puhák, hogy a láb dolgozzon bennük. Vagyis nem passzívan korrigálnak, mint az ortopéd-, vagy betétes cipők, hanem aktív munkával terhelik a láb szalagjait és izmait járás közben, hiszen mesterségesen destabilizálják a lábat. Szandál formában akár ideális nyári viselet is lehet a gördülő talpú lábbeli – felnőtt lábakra. Gyerekeknek nem ajánlott, időseknek csak abban az esetben, ha el tudják fogadni és nem veszélyezteti őket a ficamveszély.

Kalapácsujj

A deformitás miatt a harántboltozat apró csontocskái lesüllyednek, emiatt a hajlítást végző inacskák behúzódnak. Ha ez tartóssá válik, akkor a kettes, hármas ujj oldalról nézve kalapácshoz hasonlatosan kidomborodik. Ez a folyamat eleinte tornával javítható, később egy kis műtéttel lehet rajta segíteni.
Az ortopéd orvossal való konzultáció az első lépés a megoldás felé.